udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
66
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-66
Névmutató:
Nagy Gyula
1990. május 20.
Illyés Gyula a hetvenes évek végén felemelte szavát az elnemzetlenítő politika ellen a Magyar Nemzetben. Illyés írását Michnea Gheorghiu támadta meg nagyon otrombán. Akkor felszólították a magyar értelmiséget, emlékezett vissza Tőkés László, hogy ítélje el Illyés Gyulát. Az egész romániai magyar értelmiségből Papp László püspök volt erre hajlandó, aki az egyház nevében ítélte el az írót. Tőkés László ezt nyílt levélben utasította vissza. Ezért azután hajszát indítottak ellene, Nagy Gyula püspök alaptalanul fegyelmiben részesítette. Végül Nagy Gyula kitette Tőkés Lászlót a dési egyházból. - Mindig erőteljes törekvés mutatkozik arra, hogy a politikát elválasszák a hittől, a vallástól. A politikum áthatja életünket, fejtette ki Tőkés László. - Úgy jött az egyházra a forradalom, mint az istenítélet. Az emberek megrohamozták Papp László püspök székhelyét. Gyakorlatilag anarchiába fulladt, vezetés nélkül maradt az egyház. Bűnbánatot kell tartani, be kell látni, hogy az egyház eddig süllyedt. Most keresni kell az egyházi megújulás útját. /"...hogy teremjen számunkra is valami jövő". = Keresztény Szó (Kolozsvár, máj. 20. - Czira János Hollandiában élő lelkész készített interjút Tőkés Lászlóval, az interjú a holland református hetilapban, a Central Weekbald 1990. márc. 23-30-i számában jelent meg. Ebből vett át részleteket a Keresztény Szó. [Illyés Gyula emlékezetes, jelzett írása: Válasz Herdernek és Adynak. = Magyar Nemzet, 1977. dec. 25., folyt.: 1978. jan. 1.]1992. március 19.
Elhunyt Nagy Gyula /sz. Csomakőrös, 1909. szept. 27./, aki 1962-1990 között volt református püspök Kolozsvárott, azóta nyugalomba vonultan élt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21-22./Nagy Gyula /Csomakőrös, 1909. szept. 27. - Kolozsvár, 1992. márc. 19./1994. november 22.
Dr. Szász Zoltán, az American Foreign Policy Institute ügyvezető elnöke összefoglalta a romániai magyarság helyzetét. Az erdélyi magyarság a román belpolitikában egyre izoláltabb, nem kap román ellenzéki partnert programja megvalósítására. Tőkés László püspök ellen ma már Papp László és Nagy Gyula áruló püspököket szólaltatják meg. A növekvő nyomás hatására az RMDSZ egységesebb, mint 1991-ben vagy 1993-ban. Szükségük van külföldi, elsősorban a magyar kormány segítségére. Az alapszerződésben az erdélyi magyarság jogait meg kell fogalmazni, azonban a román fél nem hajlandó elismerni a kollektív jogokat. Az Erdélyi Világszövetség igyekszik a romániai magyarság részére az amerikai kormány támogatását megszerezni. /Új Magyarország, nov. 22./ 2000. május 6.
Máj. 5-én, a Kölcsey Ferenc Alapítvány megalakulásának ötödik évfordulója alkalmából jótékonysági előadást szervezett az alapítvány kuratóriuma Szatmárnémetiben. Nagy Gyula magyartanár, a rendezvény műsorvezetője rendhagyó eseménynek nevezte a gálaestet és köszöntötte a megjelenteket. Az előadás bevételeét az ákosi diáktábor felépítésének megkezdésére fordítják. /Ötéves a Kölcsey Ferenc Alapítvány. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 6./2000. május 27.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület egy hónappal hamarabb, idejében meghirdette a május 18-19-i évi rendes közgyűlését. A püspöki jelentésben Tőkés László hangsúlyozta az igazságtétel fontosságát. A '89-es események felelősei büntetlenül élhetnek, ami azt bizonyítja, hogy gyenge lábon áll a jogállamiság; hasonlóképpen nem folytatták le a fegyelmi eljárást Papp László és Nagy Gyula volt püspökök ellen. Akik '89 előtt sokat dolgoztak, most is sokat dolgoznak, mások meg csak a minimumot nyújtják. Nem csoda, hogy belső szekták, mozgalmak kelnek életre - mondta a püspök. A vezetőtanács munkája jónak mondható. Tőkés László pozitívumként említette, hogy a székházat hosszú, szívós harc árán sikerült visszaszerezni. Az utóbbi időben nagymértékben növekedett a magyar kormány támogatása. A kétmilliárd forintos támogatás jelentős részét a Partiumi Keresztény Egyetem fogja kapni. Javult a román kormány támogatása is, ennek első jele a lelkészek fizetésének biztosítása. Ami a Snagovi Nyilatkozatot illeti, Tőkés püspök elmondta, hogy nem teremtődtek meg a feltételek az aláírásra, mivel a román kormány kirakatpolitikát folytat a külföld felé, mindent megígér, és minden az ígéretek szintjén marad. Különben Jakubinyi érsek is Tőkés Lászlóval értett egyet, ami az aláírást illeti. - Az egyházkerületi közgyűlés egyhangúlag elfogadta a püspöknek a Snagovi Nyilatkozattal kapcsolatos álláspontját. A püspöki jelentés befejező része nem hangzott túl derűlátóan: egyházunk, népünk helyzete olyan súlyos, hogy a következő tíz évben megpecsételődhet Erdély sorsa. Jakabffy Zsolt előadó a közelmúltban került az ifjúsági ügyosztály élére. Jelentését meghallgatva a püspök abbeli reményét fejezte ki, hogy jó kezekbe kerül az ifjúság ügye. /Nagy Tibor: Református közgyűlés. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 27./2001. május 18.
A szatmárnémeti Kölcsey Kör által "Hozzon egy szál virágot !" címmel meghirdetett Dsida-megemlékezésre máj. 17-én a költő születésnapján került sor. Az ünnepség résztvevőit Muzsnay Árpád, a Kölcsey Kör elnöke köszöntötte, utána Nagy Gyula magyar szakos tanár ismertette Dsida költői munkásságát. /Dsida Jenő-megemlékezés a költő szobra előtt. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 18./2001. május 26.
Kolozsváron volt egy magyar diákrádió, a Visszhang /heti egy órás adás/, ahol, többek között, Zsigmond Emese, a Napsugár és a Szivárvány főszerkesztője meghatározó jellegű tevékenységet folytatott. A Visszhang a hetvenes évek elején alakult meg, az alapítók között volt Nagy Gyula, Gáspár Sándor és Patrubány Miklós. Zsigmond Emese volt az irodalmi és a nyelvművelő rovat felelőse. A múlt rendszerben kevesebb volt a szórakozóhely, önképző-, színjátszó, irodalmi, és tánckörök működtek. A matek, fizika, filológia, biológia karnak színjátszó köre, más karoknak tánccsoportja volt. Egy-egy csoport előadása az egész kolozsvári diákságot megmozgatta. Jó volt a kapcsolatuk a kolozsvári napilappal, amelyet akkoriban Keszthelyi Gyula vezetett, és külön oldalt biztosított a diákeseményeknek. A Visszhang intézmény volt, mert a rádióadásokon túl havonta egyszer híres személyiségeket hívtak meg, olykor magyarországiakat is. Évente gálaestet tartottak. A hetvenes évek végefelé alakult meg a Visszhang-kórus. Mindez már a múlté, már nincs Visszhang. /Márton Éva: Elnémult a Visszhang Beszélgetés Zsigmond Emesével. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./2001. november 8.
Tizenegy Nagykárolyban, vagy a környező településeken élő, illetve innen külföldre települt képzőművész - Czumbil István, Stefan Gnandt István, Gui Demeter, Lázin Csaba, Lendvay Zoltán, Murvai György, Murvai Ervin, Nemethi Smaranda, Piscorean Virginia, Franz Ritzmann Ferenc és Vénig László -, valamint Kádár Ferenc költő-ügyvezető nemrég Provinciart néven olyan csoportot alakított, amelynek célja kiállítások, művelődési rendezvények szervezése, általában Nagykároly kulturális életének a fellendítése. Nov. 11-én az ő szervezésükben nyílik meg Nagy Gyula festészeti kiállítása, ezt követően pedig Erli Mária-Tünde egy általuk szervezett ülés keretében mutatja majd be a Nagykároly képzőművészeti életéről készített diplomadolgozatát. Ezentúl minden hónapban szerveznek valamilyen kulturális rendezvényt. (boros): Provinciartosok. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 7./2001. november 28.
Az Ifjú szívekben élek c. irodalmi vetélkedővel kezdődtek Szatmár megyében az Ady-ünnepségek, s ezúttal is a Kárpát-medencei versszerető magyar fiatalok seregszemléje volt a rendezvény. Nov. 23-án Szatmárnémetiben erdélyi, pártiumi, kárpátaljai, felvidéki és anyaországi diákok mérték össze tehetségüket. Muzsnay Árpád főszervező, az EMKE alelnöke elégedett volt a színvonallal. A fődíjat a helyi Kölcsey Főgimnázium Nagy Gyula tanár úr vezette csapata nyerte. /Nem baj, ha régiónként más-más a kép... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./2002. március 12.
Nagykárolyban vagy a környező településeken élő, illetve innen külföldre települt képző– és fotóművész — Czumbil István, Erli Mária Tünde, Stefan Gnandt István, Gui Demeter, Lázin Csaba, Lendvay Zoltán, Murvai Ervin Szabolcs, Murvai György, Nagy Gyula, Némethi Smaranda, Virginia Piscorean, Pongrácz Károly, Franz Ritzmann Ferenc és Vénig László — alkotásaiból nyílt kollektív tárlat márc. 10–én Nagykárolyban. /Kollektív tárlat Nagykárolyban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 12./2002. április 16.
Szatmárnémetiben ápr. 11-én, a költészet napján a Harag György Társulat a Tennessee-előadást ajándékozta -belépőmentesen - közönségének. A könyvesboltban 13 ifjú szatmári tollforgató antológiáját /Tükör előtt/ mutatták be a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés szervezésében. Kovács Máté, a kötet szerkesztője - s egyik alkotója is - szólt a könyv keletkezési körülményeiről. Jánk Károly közismert szatmári költő a Magyarországon tapasztalható irodalmi ?klikkesedésről" szólva indította el a vitát. Kereskényi Sándor szenátor, aki a kötet megjelenését támogatta, kifejtette: a mai költők, tollforgatók sem maradhatnak fenn, ha egyedül vívják harcaikat. Irodalmi estek szervezését szorgalmazta, alkotóműhelyek létrehozását. Nagy Gyula a költészetben eluralkodó trágárságra is felhívta a figyelmet, óva intve ettől a pályakezdő költőket. /Dancs Artur: Egy este az irodalom társaságában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 16./ 2002. május 9.
Szatmárnémetiben máj. 2—4. között a Kölcsey Főgimnáziumban tizedszer is megrendezték az Országos Diákszínjátszó Fesztivált /ODIF/ a Kölcsey Ferenc Alapítvány szervezésében. Érkeztek csapatok Brassóból, Csíkszeredából, Besztercéről, Gyergyószentmiklósról, Kolozsvárról, Nagyenyedről, Sepsiszentgyörgyről, Kovásznáról, Székelykeresztúrról, Székelyudvarhelyről, Aradról, Zilahról, Szilágycsehből, Szilágysomlyóról, Nagykárolyból, Krasznáról és a Kölcsey Főgimnázium csapata is fellépett. Két nap alatt mintegy huszonnégy előadás került bemutatásra. Első lett a brassói Áprily Lajos Líceum Grimasz színjátszó csoportja. A találkozón külön elismerésben részesítették Nagy Gyulát, a Kölcsey Főgimnázium pedagógusát, a Madipo színjátszó csoport szakirányítóját, akinek érdeme, hogy tíz esztendeje megszületett az ODIF. /Dancs Artúr: Jubileumi diákszínjátszó fesztivál és... üzenet a profiknak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./2002. július 11.
Tíz éve halt meg Szatmárnémeti festőművésze, Szejke Vilmos. Székelyföldről érkezett és a partiumi tájakon vert tanyát. Szejke Vilmos képeinek az erdélyi táj volt az ihletője. Szejke Vilmos festészete a magyar tájképfestészet hagyományaira épült, tudatosan vallotta, hogy a nagybányai iskola tájképfestészetünk legkiemelkedőbb korszaka. /Nagy Gyula: Egy tájképfestő barangolásai. Emlékezés Szejke Vilmosra. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 11./2003. április 9.
Szatmárnémetiben a Kölcsey Napok alkalmából szervezett író-olvasó találkozó vendégeke volt Kocsis István, a vidékről származó drámaíró. Nagy Gyula magyartanár elmondta, hogy az iskola egykori tollforgatói közül sokan váltak neves írókká és költőkké. Ezek többsége Kolozsvárra, Marosvásárhelyre, Magyarországra vagy nyugat-európai országokba költözött. Kocsis Istvánnak meghatározó élménye volt az erdélyi színjátszással való találkozás. Két és fél évtizeden át drámaírónak hittem magam, vallotta Kocsis István, de másfél évtizede - bár a regény- és drámaíráshoz is igyekszik hű maradni- inkább a történelemtudománnyal foglalkozik, ezen belül elsősorban közjog-történettel. Eleinte csupán a történelemhamisítás leleplezésével foglalkozott /Történészek a kereszten c. könyve/, később pedig a történelmi közjogfejlődés sajátosságaival, ide tartozik a Szentkorona-tan. Erről szól Magyarország Szent Koronája (Püski, Budapest, 2000) című munkája. /Elek György: Vendégünk volt Kocsis István író. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 9./2003. június 7.
Az EMKE és a Kölcsey Kör /Szatmárnémeti/ rendezésében Dsida Jenő költőre emlékeztek jún. 5-én Szatmárnémetiben, szülővárosában. A költő Deák téri szobránál Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke után Nagy Gyula, a Kölcsey Főgimnázium magyar irodalom tanára méltatta Dsida Jenő munkásságát. Ezt követően a város magyar középiskoláinak diákjai szavaltak, miközben a Dsida Jenőről elnevezett cserkészcsapat tagjai díszőrséget álltak a szobornál. Az emlékezés jelszava: "Hozzon egy szál virágot" ezúttal is eredményes volt, rengeteg virágot kapott Dsida Jenő. /(Sike Lajos): Virágok Dsida Jenőnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./2003. szeptember 26.
Az 1944. szept. 26-i mészárlás áldozataira emlékeznek Szárazajtán. Az erdővidéki faluban 44 őszén a magyarellenes rémtetteiről elhíresült Maniu-gárda tagjai fejszével lefejezték a 21 éves Nagy Sándort és testvérbátyját, a 25 esztendős Nagy Andrást. Ugyanaznap hajnalban az áldozatok házába betörő gárdisták otthonában lőtték agyon a 34 éves Gecse Bélát és a 35 éves Málnási Józsefet. Az iskolaudvaron hat gyermek édesanyját, az 50 éves Szép Albertné Málnási Réginát, valamint férjét, a 49 éves Szép Albertet, a 38 éves Elekes Lajost, a 42 éves Szép Bélát, a 62 éves Németh Gyulát, a 62 éves Szabó Béniámot és az 51 éves Németh Izsákot lőtték agyon. A 38 éves Tamás Lászlót a kivégzést végignézni kénytelen emberek közé lőtt sortűz ölte meg. A 49 éves Nagy D. Józsefet a tömegből szólították ki, de csodával határos módon a férfinak "csak" a fogsorát zúzta szét a lövedék, később sérüléseiből felépült, és 1955-ben hunyt el. Az akkori román közigazgatás bejegyzései szerint az áldozatok "háborús balesetet szenvedtek". A Maniu-önkéntesek 1944. őszi magyarellenes hadjáratának első állomása volt Szárazajta.1944. szept. 4-én egy visszavonuló német utóvéd a falu határában tűzharcba keveredett a túlerővel előrenyomuló román sereggel. Az összetűzésnek néhány - emlékezők szerint 13 - román katona esett áldozatául, ezt torolták meg a szárazajtai magyarokon olyan tanúk vádja alapján, akik a katonai csetepaté során pincékbe bújva várták a harc végét. A későbbi persorozaton maguk a román tisztek sem állították egyértelműen, hogy csapataik veszteséget szenvedtek, ha igen, milyen mértékűek voltak azok, illetve terheli-e felelősség emiatt a magyarokat. Egy szemtanú szerint viszont a feketelista már a szeptember 4-i katonai ütközet előtt készen állt. Újabb levéltári források tanúsítják, hogy a kivégzés előtt Szárazajtára már visszatért román csendőrség is aktív szerepet vállalt a kivégzendők összegyűjtésében, az otthonában agyonlőtt két áldozat esetében pedig a gyilkosság helyszínén is jelen voltak a belügyiek. Az akkor nagyon fiatal Németh Ákost édesapjával összekötözve vezették a puskacsövek elé. Úgy szabadult meg, hogy az egyik falubeli román fiatalember tanúsította: ártatlan. Édesapját, Németh Gyulát agyonlőtték. Ifjabb Nagy Gyulát maga Gavrila Olteanu, a Maniu-gárdák parancsnoka akarta főbe lőni. A mellette álló szárazajtai román fiatalember, Berszán Domokos (Barsan Dominic) közbeszólása mentette meg. Ifjabb Nagy Gyulát és édesapját elengedték. A szintén "halálra ítélt" Máthé Albertet egy gárdista vallomása szabadította meg. A szemtanúk, illetve a hozzátartozók szerint az áldozatoknak korábbi, vélt vagy valós sérelmekért kellett fizetniük.A vérengzés másnapján gyászszertartás nélkül kellett eltemetni a legyilkoltakat. Az első megemlékezés 1990. szeptember 26-án volt, amikor a jelképes temetésen Bartalis Szélyes Pál szárazajtai lelkész mondott imát az elhunytakért. /Benkő Levente: Szárazajtán nem felejtenek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./2003. október 28.
Ötödik alkalommal rendezte meg Szilágycsehben Bogya György aligazgató a Partiumi Diákszínjátszó Fesztivált. A versenyen Szatmár, Máramaros és Szilágy megyei csapatok vettek részt. Idén egyetlen zilahi csapat sem jelentkezett. A zsűriben tagjai között jelen volt vett Nagy Gyula, Szatmárnémetiben tanító pedagógus, akinek köszönhető a diákszínjátszó fesztiválok elindítása. A zsűri értékelése szerint első díjat kapott a nagybányai Németh László Gimnázium Filemile nevet viselő csoportja. Második helyen a marosvásárhelyi Csepűrágók, a harmadikon pedig a krasznai Tinikomédiások végeztek. Versenyen kívül lépett fel a székelyudvarhelyi Vitéz lelkek csoport. /J. L.: Szilágycseh. "Vitézeket" is nevel a diákszínjátszás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./ 2004. szeptember 15.
Fennállásának 125 éves évfordulóját ünnepli idén a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. Kató Zoltán, a múzeum igazgatója jelezte, a Székely Nemzeti Múzeum alapítástörténete jó példa az egyéni teljesítmény és akarat, illetve a közösségi összefogás eredményességére. A megözvegyült Csereyné Zathureczky Emília 1875-ben fiai mellé nevelőnek Vasady Nagy Gyulát hívta, aki engedélyt kért a kúriában fellelt gazdag, de szervezetlen családi gyűjtemény rendezésére. Csereyné Zathureczky Emília 1877-ben megfogalmazta adományozó levelét, amelyben családi gyűjteményét felajánlja a köznek, hogy az a székelység közönségének közvagyonát képezze. Az alapítólevélben rendelkezett az intézmény nevéről (Székely Nemzeti Múzeum), szervezéséről és fenntartásáról. 1879. szeptember 15-én a Székely Mikó Kollégiumban a székely megyéket, illetve rendezett tanácsú városaikat képviselő elöljárói testület jegyzőkönyvileg átvette Csereyné Zathureczky Emília megbízottaitól a 8779 tárgyat számláló gyűjteményt. A Székely Nemzeti Múzeum idén szeptember 15-én tölti közintézményi státusának 125. évét. A múzeum gyűjteményei nem egy alkalommal csorbultak (például a bukaresti Nemzeti Múzeum gyűjteményének más intézményektől, így tőlük is, rekvirálásszerű elvételével a hetvenes évek elején), de a múzeum a legnagyobb érvágást a második világháború végén szenvedte el. Sepsiszentgyörgyről 1944 szeptemberében, a szovjet-román front előretörése miatt, budapesti felsőbb utasításra, 54 ládában legféltettebb kincseinket útnak indították, majd a szerelvény Zalaegerszegen szovjet bombázás áldozata lett. A pusztulást rendkívül kisszámú, sérült állapotú tárgy vészelte csak túl. Zalai küldöttség fogja elhozni az említett tárgyak szakmai dokumentációját. Hónapokon belül hazakerülnek a megmaradt tárgyak. /Váry O. Péter: A Székely Nemzeti Múzeum ünnepe: Egyszázados adósságtörlesztés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 15./2004. október 30.
A Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ társalapítója és első múzeumőre, Vasady Nagy Gyula emlékére szervezett ünnepséget okt. 29-én az intézmény, megjelölve egyúttal ez idáig jeltelen, sőt, nemrég még elveszettnek hitt sírhelyét. Az emlékünnepség része a múzeum 125. évfordulós ünnepségsorozatának. Demeter Lajos az ünnepségen ismertette Vasady életútját, sokoldalú tevékenységét, a múzeumalapításban való részvételét. Az ünnepségen Kató Zoltán múzeumigazgató bejelentette, jövő év novemberében az addig felújítandó imecsfalvi Cserey-kúriában, a múzeum bölcsőjében alapkiállítás nyílik. /(vop): Obeliszk helyett kopjafa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 30./2004. december 29.
Dr. Molnár Jenő professzor nemrég ünnepelte nyolcvannegyedik születésnapját. Az életét a földrajzi tudományokkal eljegyzett erdélyi tudós nemzedékek egész sorát indította útnak tanári és kutatói pályájukon. December elején volt tanítványai tiszteletkötetet adtak ki Molnár Jenő legértékesebb tanulmányaiból. A Táj és társadalom c. szöveggyűjtemény (szerkesztették Péter Pál és Kassay János) tartalmazza az idős professzor munkáinak időrendes jegyzékét is. A régióhatárok ide-oda tologatásának történelmi előzményei is voltak, hiszen már Nagy Gyula Székelyföld-meghatározása is látványos egyszerűsítéssel az 1876-ban létesített négy megyével (Maros-Torda, Csík, Udvarhely és Háromszék) azonosította. A magyarság fogalomtárában a székelység, a Székelyföld soha nem szűnt meg létezni, éppen csak a közigazgatási határok szabdalták át a pillanatnyi igények szerint e történelmi régiót. /Cseke Gábor: Változatok az autonómiára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./